Ördög László vagyok. A Menedéknél a szolgálatom mozgató tényezőjét, vezérlő eszméjét az alábbiakban foglalnám össze.

A kiindulópont számomra mindig Isten akarata. Azt halottam bölcs és józan gondolkodású emberektől, hogy fontos, hogy legyen az életünkben egy standard, egy mérce, amihez mérhetem az életemet. Legyen egy abszolút igazság, amely nem relatív, nem viszonylagos, (mert ha viszonylagos, akkor mindig ahhoz igazodik, amely éppen az elfogadott). Ebből kiindulóan igyekszem alakítani az életemet, s megtalálni a helyemet, s az elkötelezettségemet. Valamint a számomra kijelölt, minden helyen, a végsőkig való kitartásomat.

A Menedék Alapítvány, arra jött létre, hogy próbáljon segíteni a hátrányos helyzetű emberen, hogy élet pályáját elérje, és kiemelkedhessen abból a nehéz helyzetből, csődhelyzetből, amelybe jutott.

Amint az Alapítvány munkatársai, úgy én is, arra a feladatra vállalkoztam, hogy a megkötöttségben szenvedő embereket, hajléktalanokat segítsünk az életük helyre állításában. Mivel a keresztény hit arra is megtanít, hogy elbotlás, bukás esetén van bocsánat, gyógyulás helyre állás. Ezért én is abból a hívatás tudatból vagyok itt, hogy embereken segítsünk.

Egyrészt ember voltunkból adatik, következik az együttérzés, segítőkészség a másik ember felé, aztán velünk született tulajdonság, hogy segítünk a másik emberen. Másrészt, nem utolsó sorban, az Istenhez való megtérés nyomán nyert küldetés tudatból, érez az ember erre elhívást.

Állítólag, aki egy életen át másokat segít, az maga is segítséghez jut, ha majd rászorul maga is egyszer.

A földi pályafutásunk a sírral véget ér, de az emberi élet a sírral nem ér véget. Erre hit által kapunk felismerést (karizmát). Nagy kegyelem az, amikor az ember eljut arra a felismerésre, hogy meglátja önmagát, hogy milyen. A változás nyitja, kapuja, ezzel érkezik el az ember életében. Az újra kezdésnek meg van a lehetősége. Azért fáradozni, hogy emberek jó irányba formálódjanak, s másokat válságos helyzetből kiemelni, nagyon nehéz, de szép feladat. Minden emberben van érték.

Az apostolkodás, a mi pályánk küzdelmes, kényes, meglehetősen nehézkes dolog. Mind ezek ellenére, mégis fontosnak látom, küzdeni, hogy a perifériára szorult, szegregált (hátrányos) nehéz helyzetben levő, hontalanná, otthontalanná, vált emberek esetében a deszegregációt végre hajthassuk. Mint tudjuk itt, a Menedéknél, ha összeszedte magát a talaját, létalapját vesztett, deprivált ember, akkor jó eséllyel megvan a lehetősége, hogy visszaintegrálódhat a normális társadalmi viszonyokba.

A jövőbeni célkitűzésem, az eddig szerzett minden tudásom bevetése, hasznosítása és tovább mélyítése. Olyan csapatban, ahol együtt működve, jó légkörben lehet dolgozni.

Fegyelmezett, szakszerű, pontos, megbízható munkavégzéssel, minél nagyobb önállóságra és felelősség tudatra való alkalmassággal.

Végezetül egy idézettel zárnám ezt a rövid eszmefuttatást:

„Az emberek megsegítése bajba sodorhat. Mégis segíts! Ha a legjavát kínálod lényednek, viszonzásul, arcul csapnak. Mégis add magadból a legjavát! ” (Teréz anya)

László szociális, mentálhigiénés munkatársként szolgál a Menedékváros Hajléktalanok Átmeneti Otthonában