Csöndes Katalin vagyok. A Menedékvárosban szolgálom az Urat, itt élek, itt az én lelki otthonom, gyülekezetem. Hálás vagyok az Úrnak ezért a helyért, mert itt találtam rá Jézus Krisztusra, az én szerető Megváltómra.

A Menedékvárosban perifériára szorult emberek élnek együtt. Testileg, lelkileg összetörve elkeseredésben érkeznek hozzánk. Nem titok, én is így kerültem a Menedékbe 10 évvel ezelőtt. 16 éves koromban egy rossz döntést hoztam. Elhagytam az én Mennyei Atyámat, és elindultam egy „képzeletbeli alagútba”, és nem vettem észre a fényt, a meleget, amelyet Jézus Krisztus árasztott felém. Ő soha nem hagyott el, de engedte, hogy azt tegyem, amit én akarok. Így ismertem meg a sötétség fejedelmét, és vele megjártam a pokol legmélyebb bugyrait: „ Ha az ÚR nem segített volna rajtam, én a csend honában laknám. Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted URam támogatott engem. Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkem.” (Zsolt 94:’17-19)

A Menedékváros élelmezésében vettem részt, vezettem a konyhát, innen mentem nyugdíjba. Azonban tovább maradtam a Menedékvárosban, mint önkéntes, hogy most már csak neki szolgáljak, az én Mennyei Atyámnak.

Néha elgyengülök, de Krisztus megígérte, hogy kegyelem munkálkodik majd gyengeségeinkben. Sőt örülhetünk majd erőtlenségeinkben, mert Krisztus ereje lakozik bennünk. (II.Kor 12:9) A Biblia biztat, hogy egész életünk legyen gyümölcstermő. „Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek, ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten menyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3:13-14)

Kati néni konyhai koordinátori feladatokat lát el, önkéntesként szolgál a Menedékváros Szociális és Népkonyhában.